Név: Jordan Vague (a [nagyon {még annál is jobban}] kiválasztottaknak Jord)
Születési dátum / hely: 1988. február 5. / London
Lakhely: London
Család: lényegében csak imádott édesanyját, tizenhét éves húgát, Gillyt, és imádott nagyiját tekinti a családjának, az apjával nemes egyszerűséggel borzasztó a kapcsolata, mivel Mr. Vague egész konkrétan elüldözte, sőt, kidobta otthonról, amikor kiderült, hogy Jordan nem épp a lányokat preferálja
Barátok: legjobb barátja Dani, ám a többieket is ugyanúgy szereti (és ha elérkezünk odaáig a történet szempontjából, Shawn Highsmith-szel is elég bensőséges kapcsolatot fog kialakítani, de egyelőre cssss)
Hobbi: lényegében minden sport, ami krónikusan képes kiakasztani az adrenalinszintjét - a gördeszka a legelső a sorban, ezt követi a görkorcsolya, a BMX, és az unalmasabb sportok közül a kosárlabda. Emellett szeret videojátékozni kidugott nyelvvel, inni (és táncolni, ha eleget ivott), másokat basztatni, eszmét cserélni, majd vitatkozni, legvégül ordibálva hirdetni az igazát, és persze dugni.
Szerelem: Mondd, hogy D! Kontrázz O-val! Küldjed R-t! Tapsot I-nek! Ne vitatkozz A betűvel! Végére hagyd N-t, mondd, hoooogy DORIAN!
Belső tulajdonságok: A legtöbb kívülálló kibírhatatlan, hiperaktív, elrettentően hülye kis pöcsnek tartja, ám akármennyire is van igazuk valamilyen szinten, Jordan minden negatív tulajdonságával együtt szörnyen imádnivaló. Kevésszer látni csukott szájjal, mindig, mindig, mindig, beszél, beszél, beszél, témától-helyzettől-környezettől-hangulatától függően. Ugyanúgy tud rekeszizomsajdítóan vicces lenni, mint könnyfakasztóan szívszorongató. Ez utóbbi azonban ritkásabban következik be; Jordan nem a világ legkomolyabb embere, de ha a szituáció úgy kívánja, véresen komoly tud lenni. Ilyenkor sokaknak félelmetes is, mivel ezt az arcát nem ismerni igazán. A lelki terror módszerét alkalmazza adott esetekben, ehhez tudatán kívül is, de mesterien ért. Nagyon ritkán sír, eddigi életében összesen ha háromszor előfordult vele, hogy eltört a mécses, akkor lehet, hogy sokat mondok. Mindig erősnek és határozottnak akarja tettetni magát, ami általában nála így is van. Nem bízik meg akárkiben és azonnal, nehéz elnyerni a bizalmát. Mindenesetre akit szeret, azt borzasztóan szereti, másik aktív gyűlöletébe pedig nem feccöl túl sok energiát hosszú távon. Makacs, és szörnyen önfejű, ezzel pedig nem kevésszre rábaszott már. Habár nem gondolná róla az ember, borzasztó rendes és segítőkész fiú, aki, ha szükség van rá, nagy odafigyeléssel vigyáz és óv másokat (erről bővebben majd a WTF-sorozat 4. részében, bocsi. :])
Külső tulajdonságok: Százhetven és száznyolcvan centi közt ingázik, kellemesen középmagas, ha szabad mondani. Szép alakja van, bár ezt legtöbbször laza és szakadt ruhákkal takarja el, akárcsak halvány porcelánbőrét. Haja a válla alá ér, egyenes, és fekete, szemei szürkék, itt-ott zöld cirmokkal. Füleiben összesen tizennyolc fülbevalót visel, jobb szemöldöke és bal mellbimbója is piercingtől ékes. Hadd ne ragozzam tovább, nézd a képet. ;)

Amit tudni kell róla:
Az Old Bond Street-en lakik, Mayfairben, azóta, hogy apja tizenhat évesen kidobta otthonról. A kellemes, két szobás lakás beszerzésében mind édesanyja, mind nagyanyja a segítségére volt, amit nem győz meghálálni azóta sem. Egyetlen lakótársa a labradorkölyök, Lenny. Szeretne Dorianhez költözni, ám valami váratlanul bekavar az életébe, ezért maradnia kell még egy darabig (bővebb infó - WTF 4. :]). Szinte mindig gördeszkán közlekedik, és kilométerekről meg lehet hallani, ha közeledik, hála a nadrágjaira aggatott láncoknak és egyébb csörgő mifenéknek. Karakán személyiség, csak akkor látni teljesen egy helyben, ha valóban fáradt. Ha pedig valóban fáradt, egyrészt jaj annak, aki baszogatja, másrészt ágyat neki, márt másnap délutánig alszik.
Jelenleg japán művészetet tanul egy londoni egyetemen, mivel minden vágya megismerni ezt a kultúrát. Ellenben a reáltárgyaktól herótot kap, amennyire csak teheti, kerüli őket. Borzasztó lusta, nem szereti megemelinteni a kis seggét, ha épp nincs kedve hozzá. Bár akkor ki szereti. Utálja, sőt, nem, rühelli az amerikai ünnepeket, meg a túlzott romantikát, ebből kifolyólag sikítófrászt kap, ha valaki vörös rózsával közeledik felé február 14.-én. Gátlásos kölyök volt, amíg nem találkozott Doriannel, ez pedig a mai napig felbukkan, habár sokkalta finomabb fajtában, és nem rendszeresen. Jordan szinte perverz mód vonzódik a piercingekhez és a tetoválásokhoz, ez előbbit büszkén viseli is teste számtalan pontján. Tetoválást is szeretne, de lusta megkérni Lucast, hogy csinálja meg neki. Plusz alapból retteg a fájdalomtól.
Kevés dolog tudja annyira elszomorítani, mint a családi helyzete. Habár már rég hozzászokott, borzasztóan hiányzik neki egy normális férfi, akire apaként tekinthet, mert vérszerinti apjától undorodik. Még nagy ünnepekkor se kommunikál vele, kapcsolatuk három éve ért teljesen véget, amikor Jordan elköltözött otthonról. Azelőtt sem volt túl rózsás viszonyuk, ám azóta Jordan hallani sem akar apjáról.
Végül pedig még annyit hadd említsek meg, hogy borzasztó rondán beszél. Ahogy barátai jellemzik; "Jordan, kinek szája mocskosabb még a londoni betonnál is."